1911. július 9. Ezen a napon katasztrofális földrengés sújtotta Kecskemétet, mely végett vetett az "Aranykor"-nak. Emelett sok-sok évre meghatározta a város jövőjét, véget ért a látványos fejlődés. Következő cikkünk erről a történelmi eseményről számol be.

A zsinagóga félrebillent hagymakupolája a földrengés után

"Ninive képét mutatja minden."

Hajnali 2 órakor rettentes érzésre riadt fel a város lakossága. Néhány ember még a ruháját is maga mögött hagyva szaladt ki az utcára, mely egyszerre teli lett sápadt, kétségbe esett emberekkel.

A várost egy tektonikus, (nagy kiterjedésű, sokszor kiszámíthatatlan) 20-25 másodpercig tartó földrengés rázta meg, melynek ereje szüntelenül nagy volt. A rengés iránya pedig állandóan változott, pontosan emiatt volt akkora pusztítással. A földrengést Győrben, Szegeden, de még Temesváron is érzékelték, ám az epicentrum Kecskeméten határában volt...

A csodával határos módon haláleset nem történt, mindenki túlélte a történteket, persze sérülések azért akadtak.

Az anyagi kár aznap felbecsülhetetlen volt, nem maradt a városban teljesen ép ház, egy sem volt amelyet kisebb-nagyobb sérülés ne ért volna. Az utcák telis tele voltak törmelékkel, ledőlt kéményekkel.

"Egy cseréphalmaz ma Kecskeméten minden háztartás"

Az éjszakai nagy földrengést 3-4 órakor még két kisebb utórengés követte, de ezek erejüknél fogva már nem tettek kárt semmiben. Az utcákon tolongott a nép, senki nem mert bemenni lakásába, további rengésektől tartva.

A városban az evangélikus templom kivételével mindegyiket bezárták, mert  szinte az összes életveszélyessé vált, illetve harangozni is csak egy helyen lehetett; a református templomban. A nagytemplomi vasárnapi istentiszteleteket a Szentháromság temetőben, míg a reformátusok felváltva tartották istentiszteleteiket az evangélikusokkal az ő templomukban.

A képen látható asszonyok és gyerekek is az "utcára" kényszerültek, ahol korábban voltak, a város árváháza most életveszélyessé vált.

A város lakosságának zöme katonai sátrakba kényszerült, melyek szerte a városban megtalálhatóak voltak.

Az akkor 15 éves Városházában kiszámíthatatlan a földrengés okozta kár. A díszterem mennyezetét a fölötte lévő kémény bezúzta, így a gyönyörű mennyezet egy része leszakadt, por borított be mindent. Egy másik kémény az udvarba zuhant, továbbá leszakadt körülbelül 6 méter párkányzat is. Szerencsére a díszterm gyönyörű freskóinak és a hatalmas bronzcsillárnak nem esett baja.           A sérült Városháza a belső udvar felől.   A földrengés több középületben is jelentős kárt tett. Az épülő Jogakadémia (Refi) építése jelentősen lelassult, a szintén épülő felállványozott katolikus bérház (Lordok Háza helyén) pár fala ledőlt, Iványi Grünwald Béla művészi freskói megsérültek, az állványzat egy része leomlott. A Városi Múzeum egyik kiállítótermében "térdig mászkálhatott" az ember az összetört ősrégi úrnákban és vázákban.

Megnyílott a föld

A földrengés következtében a város határában a nyíri erdő mellett egy árok keletkezett, melyből a földrengés során 50-60 kg kék színű homok került a felszínre 5-6 méter mélységből.

 Megindult a segélyakció...

Amint a környező városok és Budapest is értesült a kecskeméti eseményekről, onnantól fogva állandó tájékoztatást kértek a várostól, egy esetleges nagyobb földrengéstől félve. Pár nap múlva a várost ellepték a világ minden pontjáról érkezett újságírók. Érkeztek a fővárosból, Bécsből, Berlinből, Londonból, Párizsból, New Yorkból és sok más hazai városból is.

A Városháza egyik belső udvara kitámasztva.

Emelett több szomszédos és más távolabbi város is, szállásadói, anyagi és élelmi segítségét is felajánlotta a város fedél nélkül maradt emberei és a városvezetés számára. Érkezett segély magánszemélyektől, bankoktól, és még sok más helyről. A segítségnyújtó városok között kiemelhetjük Szegedet, Kiskunfélegyházát, Kolozsvárt és Debrecent. A Honvédség rengeteg katonát küldött akik a romok eltávolításában segítkeztek. A Városháza tervezője, Lechner Ödön személyesen jött el Kecskemétre, hogy felügyelete alatt kezdődjenek meg a felújítások. Az anyagi károkat csak később tudták megállapítani. E szerint az összes földrengés okozta kár körülbelül 8 millió korona.

Khuen-Héderváry Károly akkori miniszterelnök is Kecskemétre látogatott, hogy felmérje a pusztulást. Kíséretével bejárta a lovassági és gyalogsági laktanyákat is. A kormány természetesen további anyagi támogatásban részesítette Kecskemétet.

A helyreállítások rengeteg pénzt és időt vettek igénybe, így a fejlődés hosszabb időre leállt, többek között ezért nem nyílt lehetősége a városnak egy többvonalas villamoshálózat kialakítására, ezért nem épült meg a Lechner-féle víztorony a Rákóczi út végére, nem valósult meg a Kád- és Gőzfürdő és nem került sor az Elmegyógyintézet felépítésére sem. Ezek után 1914-ben közbejött a I. világháború mely pontott tett arra a bizonyos "Aranykorra".

És a cikk végére 3 érdekes kép az egykori Zsinagógáról időrendi sorrendben: (1. hagymakupola a földrengés előtt, 2. kupola nélkül pár hétig, 3. lótuszbimbó kupola a helyreállítás után) és a 4. a cikk elején félrebillent kupolával :-)

Kerekes Gyula