Következő cikkünk a város eltűnt szobrairól fog szólni, melyben megismerhetjük Vasmarcsa múltját és jelenét, ki és miért dobozolta be Lenint, valamint mi lett a "trombitás kislány" sorsa.

"Érckemény, puskás proletárasszony"

Talán így tudnánk legegyszerűbben jellemezni azt a gigantikus hölgyet, aki egykor a Rákóczi út főtér felőli végét díszítette egészen az oroszok kivonulásáig. Sokan nem is látták, vagy csak gyerekkorukból emlékeznek vissza "a csúnya nénire" ezért úgy gondolom érdekes lehet ez a cikk.

Vasmarcsa gondolata nem sokkal az 1956-os forradalom és szabadságharc után vetődött fel, rögtön Nagy Imre és társai kivégzése után.(nem véletlenül) Az emlékmű a Tanácsköztársaság 1919-es kikiáltásának állított emléket, illetve mártíremlékműnek is mondták, mert a közeli bírósági fogdából hurcoltak el még ugyanebben az évben, sok, később Orgoványon kegyetlenül kivégzett forradalmárt.
Az akkori városvezetés feltehetően 1958-ban egy pályázatot írt ki az emlékmű felállítására, melynek nyertes pályázója Hercegh Klára szobrászművész lett. Az alkotóval készült interjúból kiderül, hogy Vasmarcsa alakja, kicsinyített mása, már a pályázat előtt kész volt.

 „A szobor képzeletem szüleménye, semmi politikai tartalma nincs, az a nőalak akit megformáztam, számomra a szabadságot, a fellélegzést jelentette. Nem szabadna hagyni, hogy elkerüljön a helyéről!”

Valamikor a '70-es években...

Nyilatkozta ezt felháborodva Herczegh Klára, mikor a Petőfi Népe újságírójától az interjúból értesült, hogy a szobrot biztosan elszállítják a helyéről. Az emlékművet 1959 március 21.-én leplezték le, melynek 5 méter magas talapzatát Körner József Kossuth-díjas építész tervezte. A szintén 5 méter magas, erőteljes női idomokkal "megáldott" bronz női alak jobb kezében fegyvert tart, míg másik kezével az ég felé mutat egy szokatlan testhelyzetben, ezzel utalva Delacroix művészetére.

Az 1990-es években fogalmazódott meg először a Vasmarcsa eltávolításának ötlete. Egyesek szerint a szobor nem csak a Tanácsköztársaságnak állít emléket, hanem az emlékmű a semmit sem kímélő durva erőszak jelképe, a megfélemlítés szobra és 1956 leverésének emlékműve. "Jól ábrázolja azt, amire emlékeztetni akar" , többek között ezért döntött a város az eltávolítás mellett.

 Bicikliversenyzök tolják a szelet a Rákóczi út elején

 Lenin jön látogatóba...

Sokan talán nem is gondolnánk, hogy a Rávágy téri (hajdan hogy-hogy nem Lenin téri) Lenin-szobor Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, a szoborhoz tartozó talapzat pedig Szrogh György építészmérnök munkája. A szobrot a Leninváros átadásával egy időpontban leplezték le.

Egy mai napig élő városi legenda szerint, a "bolti tolvajokkal háttal álló, menekülési irányt mutató" szobor nemegyszer közröhej tárgyává vált. Történt ugyanis, hogy vállalkozó szellemű fiatalok zsíroskenyeret helyeztek a népvezér város felé mutató kezébe, sőt űrhajós politikusnak titulálva poroltót is szereltek a hátára, melyből mondanom sem kell, hatalmas botrány kerekedett. Így persze azon sem kell meglepődnünk miért hívták ki a rendőrséget arra a pár gyerekre, akik egy tél folyamán hógolyózáport zúdítottak az emlékműre.

A szobor és a tér, számos ünnepség és megemlékzés helyszíne volt, ekkor felvonták a nemzeti színű és vörös zászlót, melynek póznái ma is megtalálhatók. 

Az oroszok kivonulása előtt nem sokkal megkezdődött az országban a "Lenintelenítés", így Kecskeméten is. Az MDF kezdeményezésére bedobozolták, becsomagolták a szobrot, hogy felkészítsék a szállításra. Ám az orosz katonák ezt nem nézték jó szemmel, így ők azonnal kicsomagolták az egészet. Ezért az áthelyezésre csak később került sor.

Az elfeledett Múzsa...

A képen látható különösen szép köztéri alkotás a "trombitás kislány" más néven a Múzsa.

1986-ban egy szovjet delegáció ittjártakor Inga Sztavinszkaja szobrászművésznőnek annyira megtetszett a város, hogy hazatérte után Kecskemétnek ajándékozta ezt a szobrot. A jótékonykodás mögött semmi politikai szándék nem volt, ez a művésznő ajándéka volt.

Sajnálatos tény, hogy a szobornak először trombitája, aztán az egyik, majd a másik karja is eltűnt vagy letört a sok gyerkőc miatt akik a szobornál játszottak. A végtagokat és trombitát a városnak mindig pótolnia kellett, de csak 1994-ig, mert a szobrot akkor végleg elszállították a Piaristák Teréről. A Múzsa azóta biztonságos helyre került, a Kodály Iskola területén található.

 A költöztetés 

1990-ben, majd 1991 májusában is több határozatot hozott a közgyűlés, melynek eredményeképp - első körben - 1990. május 7-én leemelték a Lenin-szobrot, majd a pártnagyságok (Vágó Béla, Buday Dezső, Molnár Erik, Szalvay Mihály) mellszobrát távolították el a Vasútparkból, illetve számos emléktáblát leszereltek az épületekről. Megállapodtak abban is, hogy a Május 1. téri (Deak téri) "Hármaskő" emlékmű - az évszámok lecsiszolását követően - és a Szimforopol téri emlékkő egyelőre maradhat. Ezek mai napig megtalálhatóak.

Az eltávolításhoz körülbelül 200.000Ft-ot kellett elkülöníteni a költségvetésből, viszont ezt az összeget a város nem tudta egy összegben állni, így a legnagyobb falat -a tanácsköztársasági emlékmű - ügye egy évvel későbbre tolódott.

Megkezdődött a Vasmarcsátlanítás

A hölgyet végül a Városgazdasági Vállalat emberei emelték le 1991. június 5-én, reggel fél 10-kor.

Ám a munkálatok még korán sem fejeződtek be. A város 3 különböző pontján, 3 szovjet emlékmű -obeliszk- várt még a bontásra, nevezetesen a Szabadság téri (azon a kis téren állt amit most alakítanak át), a Vasútparkban és a szovjet temetőben található emlékművekre várt bontás. Utóbbit a város végül meghagyta.

Az említett két obeliszk bontása 1992-ben történt meg.

Először a díszeket távolították el...                                       ...majd kezdődhetett a tényleges bontás.

Felhívnám a blog olvasóinak a figyelmét a június 20-án megrendezendő Múzeumok Éjszakája programsorozatra, melynek keretében most még utoljára megtekinthető Lenin és Vasmarcsa a Kecskeméti Városgazdasági Kft. Béke fasor 71/a. címen lévő telephelyén (temető mellett). Mindkét szobor ideiglenesen, hosszabb időre a keceli Hadtörténeti Múzeum birtokába kerül.

A szocializmus "remekművei" ma, a Városgazdasági Kft. telephelyén.

 Kerekes Gyula