Manapság egyre több pletyka kering arról, hogy valójában mi is lesz a Kecskemét belvárosában fekvő La Fabrique/Dandy/Ritmo/Dog Club (mindenki úgy hívja, ahogy megszokta, vagy szereti) sorsával. Úgy érzem, hogy meg kell osztanom veletek ennek a helynek a történetét, hisz több mint 3 éve folyamatosan rendezek oda Autorun néven breakbeat és drum and bass esteket, így szívemen viselem a klub sorsát.

Kezdetek kezdetén Pikong néven működött, mely abban az időben kultikus hely volt a hírös városi fiatalok számára, de anyagi okok miatt a tulajdonosok megváltak tőle, és az újabb befektető egy zs-kategóriás diszkót csinált belőle, mely a Cool Café nevet kapta. Itt aztán volt minden, ami egy igazi falusi diszkóban, ám kultúrát, vagy értéket nyomokban sem véltünk felfedezni a susogós nadrágos, napbarnította törzsközönség által oly kedvelt helyen.

Hál'istennek ennek a korszaknak is vége szakadt. Kisebb szünet után újabb kézbe került a pince, melyen végre látszott, hogy hozzáértő és gondoskodó kezekre talált. A La Fabrique névre keresztelt hely (sokak szerint a londoni Fabric majmolása volt a név) az igényesebb elektronikus zenei estek mellett sok koncertnek is teret adott. Ez a koncepció mindaddig sikeresen üzemelt, míg a pénzember és a programszervező (akiket egyébként rokoni szál fűz egymáshoz) össze nem vesztek. Eztán hanyatlásnak indult, boldog boldogtalan szervezhetett oda azt, amit csak akart, egyszóval teljesen kikerült a gyeplő a klubvezetés kezéből.

Az addig jól felépített reklám is a múlt homályába veszett, volt olyan buli, melyet a dátumot megelőzően három nappal kezdtek el szórni. Persze itt joggal vethető fel a kérdés, hogy maga a buliszervező miért nem cselekedett hamarabb, egyszerű a válasz: a pénzember ragaszkodott hozzá, hogy ő intézze ezeket a dolgokat. Mondanom sem kell, hogy ilyen hozzáállással nem lehetett életben tartani a plészt, így ez a bérlő is továbbállt.

De ez még semmi! Ezután kezdődtek az igazi bonyodalmak. Azt tudni kell, hogy az egész udvarnak (közismertebb nevén Amfora udvar) egy tulajdonosa van, aki bérbe adja az udvart és az épület különböző részeit. A bérlő azóta is ugyanaz a Kft., mely szintén bérbe adja további személyeknek, cégeknek a helységeket. Ez a bizonyos cég csinálja már jópár éve a billiárd szalont a fenti épületben, a klubot mikor kinek kénye-kedve szerint kiadja, de voltak periódusok mikor saját kézben tartották, és üzemeltették. Visszatérve a tényekhez, miután a La Fabrique is csődbe ment, kiadták egy házaspárnak a helyet, akiknek kb. annyi közük volt a vendéglátáshoz, mint nekem a kvantumfizikához. Ez a féléves szakasz azért volt "jelentős", mert szerintem annál rosszabbul a hely sosem működött: irreális bérleti díjat kértek a buliszervezőktől, a bulihoz semmilyen formában nem járultak hozzá, sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy lesz*rták az egészet, és természetesen mindenkinél okosabbnak hitték magukat. A nagyképűség és a dilettancia hamar bukásra ítélte őket. Szerencsére.

Folytatódott a hely körüli huza-vona keresték az újabb bérlőt, és mivel senki nem jelentkezett, így az elsődleges bérlő - aki a billiárd szalont is üzemelteti - kitalálta, hogy egy "neves" helyi rádióssal felfuttatja a helyet. Az ötlet olyan jónak bizonyult, hogy durván két hónap után el is váltak útjaik, és egy új üzletvezetőt neveztek ki a brancsból, akivel ugyan lehetett tárgyalni, de a felsőbbrendűség az ő személyét is hűen jellemezte. Ez az éra is bukásra ítéltetett, majd jött a főbérlő unokaöccse. Az emberrel semmi gond nincs egyébként, de ő sem érezte, hogy hogyan kéne ebből klubból a város legjobb helyét megcsinálni. A helyszín ugyanis némi anyagi ráfordítással és reklámmal a térség egyik legjobb klubja lehetne. Kilátástalanság, posvány, közöny. Ezekkel a szavakkal írhatnám azt a bő félévet, mely következett a pince életében.

Felbukkant aztán mindenidők legmagabiztosabb gitárosa, aki kifundálta, hogy az ő bő haveri társaságának egy elitklubot fog kialakítani Ritmo Café & Club néven. A megbeszéléseink során már előre jeleztem neki, hogy ez a terv nem lesz hosszú életű, de ő ragaszkodott elképzeléseihez. Ekkor a mi bulijainkat is lekorlátozta, kéthavonta egyszer fért bele a mi estünk a terveibe. Látta aztán, hogy csak a mi bulijaink iránt van érdeklődés, ez mozgatja meg a leginkább az embereket, így gyors kapálózásba kezdett, végül visszatértünk a havi egy Autorun estre. Ez utóbbi szűk félév egyébként pöpecül működött, bár anyagiakban itt is ment a sumákolás, illetve a reklám hiánya, de még mindig korrektebb volt, mint az előző érák. Sokkal jobb ötletei is voltak a programok terén: többek közt a Dumaszínházat is ők hozták el első ízben Kecskemétre. Az sem elhanyagolandó, hogy végre valaki költött a helyre, kifestették, berendezték, kicsit puccosabbá varázsolták a helyet, melyet nem feltétlenül így kellett volna véghezvinni, de legalább valaki elkezdett valamit!

Szegény embert az ág is húzza, bár őt inkább a főbérlő. Emberünket több millió befektetése után egyik napról a másikra kidobták, mégpedig úgy, hogy ment volna nyitni és le volt cserélve a zár. Mondvacsinált indokokkal kirúgták, most futhat a pénze után. Úgy érzem itt történt a legnagyobb törés.

Napjainkban szintén egy rádiós ember vette kezébe a dolgokat, aki "újításaival" teljesen szétbarmolta az elmúlt félév munkáját. És most tessék figyelni: Dog Club! Egy hely, ahova kutyával is lehet menni. Én szeretem a blökiket, de azért mindennek megvan a maga helye. Az ÁNTSZ-nek is lesz ehhez egy-két szava szerintem... Szóval most itt tartunk, és szilárd meggyőződésem, hogy mi ide nem fogunk már több bulit szervezni, mivel az új értesülések szerint az ingatlan tulajdonosa kínaiaknak fogja eladni, hogy aztán egy újabb ázsia center létesüljön.

Nos röviden ennyi a Kápolna utca 3. alatti hely története. Lehet nézelődni nem létező klubok után. Irány a Bling, vagy a Passion ?! Kizárt!

Írta Komix a Tompa blogra.