Először is köszönetet mondanék EXplorer szerkesztőtársnak a segítségéért, amit a sikeres blogozáshoz nyújtott! :-)

Amint azt a címből is láthatjátok, egy új cikksorozatba kezdünk mely egy kis időutazásra invitálja az érdeklődőket. Ezek a cikkek városunk történelmének egy-egy érdekes momentumát, jellegzetes alakját vagy épületét, vagy éppen egy fontos fordulópontját fogják bemutatni.

"Az élet 60 négyzetméter alatt..." 

Első cikkünkben a 60-as évek Kecskemétére kalauzoljuk az olvasót, melyből kiderül, hogyan is született az egykori Leninváros, mitől szalag a Szalagház, hány "foga" van a Fűrészfogasoknak, hogyan és miért alakultak ezek az új városrészek, lakótelepek.

1950-ben Kecskemét gyakorlatilag egy hatalmas területű, falusias berendezkedésű város "nagy falu" volt. Pontosan ebben az évben lettünk megyeszékhelyek az új Bács-Kiskun megyében és hát más hasonló városokkal összehasonlítva igen csak rosszul állt a szénánk. Ezért, a rohamosan növekvő lakosság és az iparban dolgozók megnövekedett létszáma miatt mindenképpen növelni kellett a lakások számát. Ehhez pedig városméretű rekonstrukcióra volt szükség, ugyanis nem lakhatott mindenki földszintes, düledező, zárt lakóházban.

Ilyen volt a  Nagytemplom mögötti városrész, amit a földdel tettek egyenlővé. A kép a templom erkélyéről készült 1963-ban.

Ezeket a problémákat felismerve 1962-ben egy országos tervpályázatot írt ki a város, melynek nyertes műve alapján elkezdték építeni az első, közintézményekkel és ABC-vel ellátott lakónegyedet, az Árpádvárost. (Amit persze ma is sokan Leninvárosnak emlegetünk.)

Az első kecskeméti toronyházak, előtérben Lenin hatalmas szobrával 1969-ben.

 A Leninváros ünnepélyes átadása 1968 augusztus 20-án történt. Ez az ünnepség, része volt az akkor 600 éves város jubileumi ünnepségsorozatának.

Mindeközben hatalmas építkezési munkálatokba kezdtek a Nagytemplom mögötti területtől, egészen a Katona József Gimnáziumig. A korábbi falusias övezet szinte teljesen eltűnt. Egy új városrész volt kibontakozóban...

Épülőben a nyugati városrész, háttérben a félkész Megyeháza és az egykori Pártszékház. Előkészületben a Petőfi Sándor utca és a Szalagház.

A nagyszabású építkezések folytatódtak tovább, 1967-69-ben felhúzták az ország ma is legnagyobb lélekszámú tömbházát 288 lakással, a Szalagházat. Eredetileg Budapestre tervezték az épületegyüttest egy sokkal nagyobb, és hosszabb változatában, ám ez meghiúsult és az építkezést végül városunkban kezdték el "kicsinyített" változatban. Az előzetes tervek és makettek alapján kiderült, hogy a Szalagház ennél is "szalagosabb" lett volna, ugyanis az épületegyüttes folytatódott volna tovább a Gáspár András körúton (Malom mögött), sajnos nem tudom miért de ez is meghiúsult.

 Alakulóban a Szalagház...

Ezzel egy időben megkezdődtek a munkálatok a szemben lévő lakóépületeken a "Fűrészfogasokon" is, majd valamivel később felépültek a Dobó körút házsorai, és rendezték a II. Rákóczi Ferenc iskola környékét is.

A régi és az új találkozása.. Háttérben a már-már kész Fűrészfogasok.

A lakásépítés üteme főleg akkor gyorsult fel, amikor 1975-ben termelni kezdett a helybeli házgyár. Ilyen házgyári technológiával épült be az Árpádváros másik fele, A Műkertváros, Hunyadiváros egy része és persze a nagyrészt házgyári technológiával "összeragasztott" Széchenyiváros is.

Félkész állapotban az Irinyi utca egyik tízemeletese.

 A Széchenyiváros első ütemének építési tervét 1968-ban hagyták jóvá és mindössze két év alatt 1410 lakást fejeztek be. A kezdetekben először csak 3 és 5 szintes házak épültek, és csak 1973-ban adták át az első 10 emeleteseket.

Összeségében, 1944 és 1989 között 28.195 lakás épült a felsorolt városrészekben.

Érdekességképpen megemlíteném ez egykori katolikus bérházat is, mely egykor a Lordok háza helyén állt. Sajnos a gyönyörű freskókkal díszitett magyaros stílusú épületet 1962-ben elbontották, állítólag az életveszélyessé vált állapota miatt. A helyén ma már a városképhez tartozó Lordok Háza áll melyet 1968-ban fejeztek be...

1962-ben és ugyanabból a szemszögből ma... Érdemes megfigyelni a szenteket ábrázoló szobrokat amelyek régi bérház homlokzatát díszitették a tetővel egy szinten. Szerencsére ezek ma is megtalálhatóak, ha az ember tesz egy sétát a Mária-kápolnánál az arborétumban.

1989-ben mondták ki hivatalosan is, amit az építészethez konyítók az első perctől tudtak, hogy nem szabad tovább hagyni a dobozos építkezések folytatását.

Ugyanebben az évben fejezték be az utolsó panelházat is, és ekkora már a házgyár is befejezte a termelést, így a panelkorszak véglegesen lezárult.

 Kerekes Gyula