Az előző írásunkban részletesen megismerhettük a Rákóczi út kialakulását és annak épületeit, de a történetnek koránt sincs vége...
Cikkünk második felében a retro világába kalauzoljuk kitartó olvasóinkat! Hogyan profitálhatott Bud Spencer ökléből a környék? Mégis hová bújjunk, ha épp bombáznak? De vajon mitől sugárzik alattunk padló?
Mindez kiderül, ha elolvassák a cikket...
Síppal, dobbal, kohósalakkal...
Lényeges változások a sugárút életében az 1950-es évektől kezdődtek. A szovjet mintára átvett sztahanovista munkaverseny keretében számos új, 3-4 szintes szocialista-realista stílusú bérház épült a környéken, mely alapjaiban változtatta meg a Rákóczi út arculatát.
Ezek voltak az első mai értelemben vett bérházak. Ami egy ilyen lakással járt: konyha, spájz, fürdő, 2-3 parkettás szoba, és mindezek alatt friss, rákkeltő kohósalak, amit jelen sorok írója is majd 20 évig taposott.
Új lakóépületek a Kurucz krt.- Rákóczi út sarkán 1958-ban. (A szerkesztő gyűjteményéből)
A hidegháborús helyzetet nagyon jól tükrözi ezen házak egy-két sajátossága. A 60 cm vastag falazat mellett, mindegyik lépcsőház rendelkezik 1-2 hatalmas légópincével (légvédelmi óvóhellyel) amiket öntöttvas ajtókkal és ablakokkal lehet lezárni. A városban tartott légvédelmi gyakorlatok ideje alatt (egyik sziréna a Rákóczi út - Bethlen krt. sarkán) az itt lakóknak ezeket az óvóhelyeket kellett használniuk.
A 60-as évek elejére kirajzolódott Kecskeméten az első olyan városképi együttes, mely szakítva a mezővárosi múlttal, igazi nagyvárosi arculatot adott a környéknek.
A korzó fénykorában - 1972 (Újvári Lajos: Kecskemét)
Pár év leforgása alatt így sikerült életet lehelni az allé mindennapjaiba, ám önmagában a lakásépítési hullám és "emeletráépítési láz" még nem jelent mindent.
"A tranzisztor kor hajnalán..."
Az évek során a meglévő kevéske üzlet mellett számos más, kisebb-nagyobb és más-más funkciójú helyiség is nyílt, melyek szinte egybefüggő üzletsort alakítottak végig az úton. Különböző funkciójuk révén biztosították (egymásnak is) az állandó, reggeltől estig tartó forgalmat. Ekkortájt szó sem volt 3 Penny Marketről, városszéli multikról és többtucatnyi bevásárlóközpontról...
(Az egykori Pálma cukrászda... Forrás: panoramio.hu)
Lényegében egyetlen nagyobb áruház, a kétszintes főtéri Állami Áruház volt. Érdekesség, hogy ez volt a Centrum elődje, de erről majd máskor... Képzeljünk el egy falusias kinézetű mezővárost és abban egy modern, városias sugárutat, végig olyan kirakatokkal, amelyet korábban legfeljebb csak Budapesten sétálva láthatott a vidéki ember.
Ezek az üzletek úgymond "szimbiózisban" éltek, jelenlétükkel nemcsak a saját, de környékbeli üzleteket is életben tartották... Példaként meg kell említenünk párat:
A beiskolázáshoz ott volt a 161. számú papír-írószer üzlet. A karácsonyi bevásárlással sem lehetett probléma, hiszen működött az Ajándékbolt, a Sportáruház és a Játékbolt is. Ha valaki megbetegedett a családban, akkor irány a szomszédos orvosi rendelő. Emellett találkozhattunk utazási irodával, az Állami Biztosítóval, de a népszerű sarki hentes és a Vadászbolt is jelentős forgalmat bonyolított és szerencsére bonyolít a mai napig is...
A vendéglátó egységek terén is hasonló volt a helyzet, hiszen a Dióhéj és a Hírös Étterem minden igényt kielégített. Mindkét étterem számos korabeli útikönyv ajánlatában szerepel.
Térképes képeslap 1983-ból (A szerkesztő gyűjteményéből.)
Emellett külön említésre méltó a Városi Mozi és a képeken is látható egykori Pálma cukrászda esete. Míg előbbi hatalmas forgalmat bonyolított, utóbbi ebből profitált. A délutáni és esti legújabb Piedone, vagy Csillagok Háborúja filmre (hosszas sorbanállás után!) jegyet váltók jelentős része a film előtt, vagy után szinte biztos betért a Pálmába, így végül mindenki jól járt.
A cukrászda belülről... (Forrás: panoramio.hu)
Ez a folyamat az 1960-as évektől egészen a 90-es évekig így ment.
Hagyományos május elsejei felvonulás a sugárúton. A képen a Kecskeméti Konzervgyár munkatársai khmm éltetik a munka ünnepét... (A szerkesztő gyűjteményéből.)
"Utca, utca, Bánat utca..."
A rendszerváltást követően több olyan üzlet és áruház is nyílt a városban, melyeket addig meglehet a Rákóczi úton látogattak, így a konkurencia megjelenésével és a vásárlók elcsábításával hamar csökkeni kezdett a forgalom. Erre tettek rá egy lapáttal a különböző hiper-szupermarketek is. Az évek során a legtöbb üzlet és vendéglátóegység bezárta kapuit, vagy helyüket olyan üzleteknek adták át melyek forgalma elenyésző. Próbálkozások persze voltak (lásd Tempo szupermarket, vagy a Szigma) de amint nem látható ezek sincsenek már sehol...
A környék ütőere, a Városi Mozi elavult, hiszen 1981 óta semmilyen komolyabb felújítást nem végeztek (leszámítva a sztereo hangrendszert...), így a nézők hamar átpártoltak a városszéli multiplex moziba. A képzeletbeli i betű végére a mozi 1999-es bezárása tette fel a pontot. A Rákóczi út jelentős része egyelőre kihalt...
Vajon mit kapunk a revitalizáció után? Visszatérhet az élet a környékre?
A legtöbb üzlet olyan sorsa jutott, mint a képen látható Pálma...
Kerekes Gyula
Szólj hozzá Te is!