Csörren a telefon. A túloldalon az Igazából apa stáb egy tagja kérdezi, hogy ráérnék-e szerda este 8-tól hajnali háromig egy kis statisztálkodásra. Rövid gondolkodás - a késői időpont miatt -, aztán határozott igen: vágjunk bele! "Laza elegancia", ami a ruházatot illeti, ebben kell megjelenni a forgatáson, a helyszín a Bozsó Gyűjtemény udvara - hallatszik az utasítás.
Pár órával este nyolc előtt jön az SMS, miszerint kis csúszás van, elég fél órával később érkezni. A megjelölt időpontra meg is érkeztem, már vannak ott többen is. A teherautókból a kipakolás zajlik épp, szinte biztosak vagyunk benne, hogy nem lesz itt kezdés időben. Aztán az egyik reflektor kiveri a biztosítékot, elmegy az áram. Közben eszegetünk: pogácsa, kávé és Coca-Cola termékek állnak rendelkezésre szinte korlátlan mennyiségben. A szendvicsért és alkoholért már fizetni kell. Még egy jó ideig várunk-eszegetünk, aztán közlik: 1,5 óra múlva várnak vissza minket, ezen idő alatt Budapestről érkezik egy áramfejlesztő gépezet, ami majd megoldja a problémát.
Ekkor még nem voltunk a díszletben, de azért bekukucskáltunk az udvarra: lámpionok, kettes és négyes asztalok, evőeszközökkel, gyertyákkal. Az egész udvar hangulatvilágításban úszik. Szintetizátor és egyéb kellékek is előkerülnek. Megtudjuk, -talán nem is volt nehéz kitalálni-, egy elegáns éttermi jelent fog itt zajlani.
Többen hazamegyünk, majd 1,5 óra múlva vissza a forgatás helyszínére. Még mindig pakolászás, de legalább már beültetnek a díszletbe. Lányok-fiúk vegyesen, illetve párban. Először egyik helyre, aztán másikra, de végül csak kialakul, hogy ki mely asztalnál fogja képviselni a vendégeket az étteremben. Megérkeznek a főszereplők is, Kaszás Géza rendező csendben figyel.
Kis figyelmet és csendet kérek, forgatás kezdődik! Hang indul! Csapó! -hangzik fel a rég várt mondatsor. Kamarás Iván megérkezik az "étterembe", helyet foglal, majd ugyanez eljátszódik még párszor: több felvétel is készül egy-egy rövid jelenetről. A szituáció ugyanaz, csak nem Iván, hanem Kiss Diána Magdolnával, a másik főszereplővel: az étterembe belépve a pincér mutatja a foglalt asztal helyét. Az asztalnál aztán újabb pár perces jelent, több órán keresztül felvéve (más és más megvilágítás, kameraállás), majd újabb jelenetsor felvétele következik: tánc, majd drámai fordulat.
Hajnali 3 körül járunk, erősen lehűl az idő, a kis kávé melege nem segít, a behűtött kólát pedig kevesen választják. Talán valami meleg tea sokat dobna a helyzeten, de az nincs, helyette egy nagy kosárnyi kenyér-uborka-párizsi keveréke érkezik: azért összepakolva kialakul a szendvics forma is. Közben a forgatás sem áll le, a statisztákat ide-oda ültetik, vagy épp pihenni küldik, a kamera szögének megfelelően; néhányan kisebb szerepet kapnak: sétáljanak az asztalhoz, majd üljenek le. Az egész most este felvett jelent nem lehet több, mint 5-10 perc majd az egész filmben. Hajnali 4 körül jelzik, hogy vége a forgatásnak, mindenki aláírja a jelenléti ívet, fizetés, majd irány haza.
Többen elmondták egyébként, hogy már több jelenthez is visszahívták őket, de voltak olyan is, akiknek a ma esti volt az első szereplésük. Lényegében csak apró részleteket lehetett látni a készülő filmből. Nem egyszerű egy filmforgatás, egy megszólaló autóriasztó, egy köhintés, egy nem megfelelő hangsúly, gesztus miatt már indulhat is újra a felvétel. Aztán ugyanaz a jelenet többször eljátszásra kerül, hiszen másik kameraállásból is fel kell venni.
Kíváncsian várom, hogy bekerülök-e a legújabb magyar filmalkotás képkockái közé. Én mindent megtettem: hősiesen ültem a nekem kijelölt asztalnál, figyeltem, ahogy csepeg le a gyertyaviasz és csendben vártam: mikor hozzák ki elénk az éttermi menüt. Nem hozták.
Szólj hozzá Te is!