Szórád Mónika Kecskeméten és Budapesten tanult, kiállításai Kecskeméthez kötik, ill. a városhoz közel lakik és alkot.
Annak apropóján kérdeztük, hogy a Kecskeméttől alig pár km-re lévő hetényegyházi Művelődési Központban a napokban nyílt meg második kiállítása, mely az eddig elkészült remekműveket mutatja be.

- Mónika, kérlek mondj néhány szót magadról! Honnan jött a képalkotás iránti vágy, hol tanultad – tudtad ezt még tökéletesebbre fejleszteni?
- Már kicsi gyermekként nagyon szerettem rajzolni és imádtam a színeket. Szerettem a figurákat vagy különböző alakzatokat "átvarázsolni", absztrakt színes alkotásokat létrehozni. Mindig felfigyeltem a különleges és egyedi dolgokra, tetszettek az ékszerek.
Már akkor nagy álmaim voltak, azt mondtam divattervező szeretnék lenni.
Általános iskolás voltam, amikor szívesen origamiztam, majd rajzszakkörre jártam és rajzversenyen is részt vettem. A kézügyességemet ezek a tevékenységek is fejlesztették, nem beszélve arról, hogy imádtam csinálni.
Művészeti szakközépiskolába jártam. Diákként a grafika, rajz, tervezés és művészettörténet órákat kedveltem leginkább. Itt szeretném megemlíteni néhány tanáromat, akiktől nagyon sokat tanultam. Ezúton köszönöm bíztatásukat, útmutatásukat, név szerint Hürkecz Gyöngyinek, Lukács Gyöngyinek és Lovas Tibornak.
Érettségi után Budapesten folytattam tanulmányaimat és művésztanáraim közül kiemelném Kiss Győzőt és Sándor Miklóst.
A közelmúltban erősödött meg bennem, hogy mindenképpen alkotásokat szeretnék létrehozni, hisz csak ezáltal tudnék elégedett és boldog lenni. Vágyom rá, hogy megmutassam az embereknek és egyre többnek. Az időm nagy részét szeretném erre fordítani és életem fő mozgatórugójává tenni, tehát alkotó ember szeretnék lenni.

-  A családodban, felmenőid között van – e más is, aki hasonló pályára lépett, vagy ilyen tehetséggel  rendelkezett?
- Nem művészcsaládból származom. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy szüleim illetve nagymamám is jó kézügyességgel rendelkezik.

- Közvetlen környezeted hogyan viszonyul ehhez a pályaválasztáshoz? Milyen a mai helyzetben egy művész élete, milyenek a lehetőségei?
- A szüleim mellettem állnak és velem együtt örülnek a sikereknek. Nagy öröm számomra, hogy mindig eldönthettem mit is szeretnék az életben és azt csinálhattam.
Úgy érzem az utam elején járok, fiatal vagyok és biztos sok meglepetést tartogat még a jövő. Pozitív gondolkodású ember vagyok és hiszem, hogy az álmaim valóra válnak. Érzem, nekem ezt kell tennem: alkotni és adni az embereknek általa, fogalmazhatnék úgy is, ez a küldetésem.

- Hogyan tudnád megfogalmazni, milyen irányt követnek a képeid? Milyen hangulatokat, érzéseket követsz, amikor egy – egy kép elkészül?
- A már meglévő stílusirányzatokból akaratlanul is merít egy alkotó, ám nem szeretnék semmilyen irányzathoz tartozni a képeim stílusa által. A saját stílusomat szeretném megteremteni. Munkáimban valami új és modern egyszerre jelenik meg az ősi és antik hangulattal. Azt is mondhatom a képek egyben bonyolultak és ugyanakkor végtelenül egyszerűek is. Egyfajta kettősség érezhető.
Hangulatember vagyok és nagyon szeszélyes. Szeretem, ha az érzelmek áradnak és úgy tartom jónak, ha a képek is komoly érzéseket közvetítenek pl. fájdalom, ritkán öröm és spirituális energiák.
Az alkotások létrejöttét szavakkal nehéz megmagyarázni. Rájöttem, "az a jó, amikor úgy érzem, vezetik a kezem".

- Kézzel készült, aprólékos alkotásokról van szó. Milyen technikával készülnek, illetve mennyi idő alatt készül átlagban egy – egy kép?
- Vegyes technikával készítem őket. Filcet, tollat, zselés tollat és ceruzát használok a legvékonyabb hegyűektől kezdve és a megszokottól eltérően, sajátos módon.
Az aprólékos munka miatt sokszor 1 – 2 hétig is készítem, amikor végre kialakul a végső fázis. A kézi munka fontosságát szeretném hangsúlyozni, nagyon fontos, de talán a legfontosabb a gondolat, az elmélkedés, ami kíséri.

- Képeiden a misztikum világa, a titokzatosság jelenik meg. Múlt és jelen találkozásának lehetünk szemtanúi. Te magad is szeretsz egy kicsit ebbe a világba "menekülni", vagy inkább közvetítője vagy ennek a misztikumnak? Úgy is feltehetnénk a kérdést, hogy miért pont ilyen  titokzatos, fantasztikus lények ábrázolásában találtad meg a mondanivalód átadásának lehetőségét?
- Elég komolyan hat rám az ezotéria világa. Amíg nem ismertem, addig is imádtam lecsukni a szemem, kilépni a realitásból s közben álmodni magamnak egy "álomvilágot", amit nevezhetünk fantasztikus világnak is.
Valószínű olyan ez, mint amikor egy író megformálja a regényéhez a szereplők személyiségét, megteremti, körbeírja és vázlatokat készítve a legszebb szavakkal fogalmazza meg, milyenek legyenek a szereplők, a helyszín, az idő.
Nálam talán ugyanígy van, csak nem verbálisan, hanem vizuálisan.
Köszönöm, hogy ez a képesség megadatott nekem.
Már hangsúlyoztam a gondolatok fontosságát, melyek "új" világot teremtenek.
A lények a szárnyaló gondolatok kivetülései és ugyanakkor a szabadság kifejezésére is szolgálnak, ami rettentően fontos és szeretném nyomatékosítani. Az alakok rengeteg jellel és szimbólummal gazdagítottak, amiből olvasni kell.
Egyébként ne feledkezzünk meg a bohócok arcairól sem. Ez is egy fontos irány. Nagyon érdekel ugyanis, hogy mi rejlik az arcuk mögött, milyen a valódi énjük. Mindig kíváncsi természetű voltam, de ennél mondjuk többről van szó. Érdekel az emberek valódi személyisége, valódi arca. Sajnos sokszor tapasztalhatjuk, hogy az emberek megjátszák magukat, álarcot vesznek fel. A bohócoknak szórakoztatni kell, de a mosolygó arc mögött, lehet, hogy fájdalom húzódik. Néhány képem ezt a titkot sejteti.
Válaszolva a kérdés első felére, igen, imádok ebben a világban élni és egyre erősebben érzem azt, hogy küldetésem is sugározni az alkotásaimmal ezt az örök misztikumot.

- Arra kérünk, foglald össze pár gondolat erejéig, hogy mi a vágyad, mit szeretnél elérni akkor, amikor az emberek megtekintik a kiállításod?
- Ez a kiállítás, mint minden kiállítás a jövőben, legyen út lélektől lélekig. Ami, csak úgy jön, őszintén a lelkemből, jusson el mélyen a néző lelkéig.

- Végezetül, kérlek áruld el, hogy a mostani kiállítást meddig lehet megtekinteni, ill. készülődsz – e már a következő kiállítás megnyitójára?
- A mostani kiállítást május 28–tól  június 26–ig lehet megtekinteni. Kívánom, minél többen jussanak el megnézni a képeket és töltődjenek fel közöttük, hogy pozitív élménnyel tudják újságolni környezetüknek.
Természetesen még nagyon sok kiállítást szeretnék, tárgyalások folynak már a következőről, pontosat még nem tudok. Reméljük idejében mindenki megtudja, akit érdekel.

Köszönjük az interjút!

Időközben a kiállításról a Kecskeméti TV is beszámolt.

Ha közvetlenül is szeretnél Szórád Mónika képei iránt érdeklődni, úgy a              szoradkecsk@t-online.hu e-mail címen az alkotó minden kérdésre megpróbál válaszolni, de akár ide, kommentek formájában is lehet írni!