Karácsonyi Gábor olvasónk küldte az alábbi cikket, mintegy reflektálva mintir "Az élet 60 négyzetméter alatt" c. írására, amelyben a falusias házak helyére kerülő panelekről értekezett. A cikkben először a panelekről általában lesz szó, aztán pedig a szerző rátér pár kecskeméti vonatkozásra is.

Prológus

Szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba a gyűlölt, megvetett házgyári technológiával épült panelházakkal kapcsolatban. Előre leszögezem, nem vagyok panelpárti, igyekszem objektív maradni.
Elemi tévedés hogy a lakótelep, vagy az iparosított technológiával készült lakóház szovjet találmány. Valójában nyugat-európából származik az tö-meges és gyors lakásépítés gondolata, ami már a huszadik század első harmadában foglalkoztatta az építészeket. A tömeges lakásépítésre való igényt az hirtelen népességrobbanás és a rohamos urbanizáció váltotta ki. A hagyományos építési rendszerekkel a növekvő mennyiségi igényt a 20. század közepére már nem lehetett kielégíteni, így kényszermegoldásként de megalapozott indokok miatt kezdődött el a iparosított technológiával készült lakótelepek építése.
Ami a legjobb: eredetileg a panelházak lapostetejét parkosították volna, kiküszöbölve a hőszigetelés és a páralecsapódás problémáit.

Nem minden panel ami annak látszik!

Legtöbbször nagyvonalúan legyintünk: ááá ez is panel! Noha hazánkban és Kecskeméten is többségben vannak az iparosított technológiával épült lakóházak között az ún. nagypanelos  épületek, szép számmal akad blokkos módszerrel készült épület is. Nem elhanyagolható ez az apró kis eltérés, mert más problémákat hordoznak a különböző rendszerek. Kecskeméten a Leninváros döntő többsége és a Széchenyiváros egy része is blokkos technológiával épült.
Akad viszont más technológia is, amely merőben más építésorganizációs elképzelést tükröznek. Ezek az ún. kúszózsalus toronyházak, amik egy hatalmas felfelé tolható zsaluval készültek.  A zsalu felfelé emelésével szinkronban folyamatosan betonozták az acélszerkezetet, ilyen módon tulajdonképpen egybefüggő vasbeton épületet kaptak a végén. Tudtommal Kecskeméten nem épült ilyen rendszerű ház.

Kecskemét belvárosát meghatározó szalagház egy részlete

A nagypanelos tömeges lakásépítés története itthon

A hazai tömeges lakásépítés története az ötvenes évekig nyúlik vissza. A második világháborút követően a lakásellátásban jelentős lemaradásunk keletkezett, melyet a meghirdetett lakásépítési programok sem tudtak orvosolni.
Az ötvenes évek a lakásállomány mennyiségi és minőségi elmaradottságának, valamint a lakásellátási zavarainak okai a következők voltak:
-    városokba áramló lakosság elhelyezésének problémái
-    háborút megelőző évtizedekből megmaradt alacsony színvonalú lakásállomány
-    a háború és az '56-os forradalom pusztítása
-    erőltetett iparosítás következtében lakásépítésire fordítható erőforrások hiánya
-    kedvezőtlen gazdasági folyamatok

A lakáshiány problémájának leküzdésére indított lakásfejlesztési programok célja minden család számára lakás biztosítása volt. Az első 15 éves lakásfejlesztési program 1960-tól 1975-ig tartott, majd korábbi tapasztalatokat figyelembe véve,  orvosolva a felmerülő műszaki hiányosságokat indult meg a második 15 éves lakásfejlesztési program.
A tömeges lakásépítés három ütemben valósult meg: a társadalmi igény megjelenése után új építészeti elméleteket alakítottak ki, majd az elmélet gyakorlati megvalósításához megteremtették a műszaki-technológiai, valamint az anyagi feltételeket. A felépítendő lakásmennyiség miatt a hagyományos építési módok nem voltak megfelelőek a nagyszabású programok végrehajtásához, alacsony termelékenységük miatt, míg a nagypanelos illetve a blokkos építési rendszerek gyors építést-termelést tettek lehetővé.
A külföldi példák, építési rendszerek tanulmányozása, valamint az előállítási rendszerük elemzése szovjet és dán(!) technológiák átvételéről döntöttek a szakemberek. A technológia kiválasztása után kezdődött meg a hazai gyártóbázis megszervezése: Budapesten, Győrött, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Veszprémben és Kecskeméten létesítettek házgyárat, míg Dunaújvárosban, Pécsett, Szekszárdon, Kaposváron, Békéscsabán és Szolnokon panelüzemet hoztak létre.
A panellakások építésének csúcsán egy év alatt 33 950 lakás épült szerte az országban. A technológia bevezetésétől 1980-al bezáróan több mint 300 000 lakás készült el, jelentős növelve a lakásállományt.

Végső számvetés

A panelos lakásépítési programok eredményeként elmondható, hogy a lakáshiány kielégítésére bevezetett építési rendszerek nem feletek meg a társadalmi igényeknek, sem mennyiségi, sem pedig minőségi tekintetben.
Bár sikerült mérsékelni a lakáshiány égető  problémáját, a minőségi lakáshiány nem szűnt meg. A panelos lakóépületek kivitelezési költségei a kapcsolódó egyéb költségek miatt magasabb volt, mint a hagyományos technológiával készült lakások esetén.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezek a lakások már összkomfortosak voltak. Nagyon sokan éltek még akkoriban is olyan körülmények között (még a városokban is), amelyhez képest a panellakás valódi minőségi ugrást jelentett.

Látkép a kecskeméti Széchenyi-városról

Kecskeméti vonatkozások

Kecskeméten csupán szovjet mintára készültek panelházak, dán építési módszerrel csak Budapesten húztak fel lakásokat. A kecskeméti házgyár a szovjet minta alapján 1975-ben kezdte meg a termelést. A nagyszámú lakás felépítését a város rohamos fejlődése és az ezzel járó gyors ütemű lakosságnövekedés indokolta. Hogy lássuk milyen mértékű volt ez a növe-kedés íme egy összehasonlítás:
1949 és 1988 között 56 228-ról 106 869-re nőtt a város népessége. A la-kosságnövekményből fakadó problémákat 1944 és 1989 között 28 195 lakás felépítésével igyekeztek orvosolni, ennek a mennyiségnek döntő hányadát az iparosított technológiával felhúzott lakóházak teszik ki.