"Tibi kalandjai a kérges kezű halászok földjén..." - ez az alcíme a norwaybaby.blog.hu címen futó blognak, amelyben Tibi Norvégiában, Ålesundban töltött erasmusos kalandjait meséli el.
Lehet, hogy kicsit előre szaladtunk? Hogy jön mindez a Kecskemét blogra? Nos, kedves olvasók, Tibit már általános iskolás kora óta ismerem, Kecskeméten tanult, illetve Kecskeméttől csupán 18km-re született, így egészen kecskemétinek mondhatja magát.

- Tibi, honnan jött a gondolat, hogy beadd a pályázatod az ERASMUS programra? Hogyan zajlik egy ilyen jelentkezési, kiválasztási procedúra Magyarországon?
- Mindig szerettem utazni. Már a középiskolában megtapasztaltam, milyen, ha változatos, színes kultúrákkal, nemzetekkel, nyelvekkel találkozom. A főiskolán később megismerkedtem az ERASMUS programmal. Lehetőséget biztosítottak arra, hogy fél évig külföldön tanulhassak. Nálunk, a Budapesti Műszaki Főiskolán a jelentkezési pályázat után a kar döntötte el a nyelvtudás és a tanulmányi átlag alapján, hogy ki mehet és ki nem.

- Miért pont Norvégia, miért pont Ålesund? Gondolom, nem a perfekt norvég nyelvtudás motivált...
- Nem állítom, hogy nem volt érdekes kihívás a norvég nyelv. Ráadásul maga az ország is sok szempontból jó választásnak tűnt. Az oktatási rendszere az egyik legjobb Európában és a kultúrája is sokban különbözik a miénktől, ami még izgalmasabbá teszi. Ålesund városával pedig testvérkapcsolata van az iskolánknak.


- Nem egyedül voltál magyarként. Ez inkább jó volt, biztonságot adott, vagy szívesebben bíztad volna magad a norvég lányokra? :)
- Valóban többen voltunk, így nem tudhatom milyen lett volna, ha csak a norvég lányokba helyezem a bizalmam :). Mindenestre jó érzés, hogy volt kihez magyarul szólni, és ha problémám akadt, azt az anyanyelvemen is meg tudtam beszélni mással. De a norvég lányokkal sem merült fel semmi gond :).

- Sokan hihetik azt, hogy csak lazsálásból, városnézésből és bulikból áll egy ERASMUSOS diák élete. Erre is visszatérünk még, de előtte kérlek, mondj néhány szót, hogy milyen tantárgyakat kellett felvenni, milyen sűrűn kellett bejárni a suliba és egyáltalán, mik a tanulmányi követelményi feltételek az Ålesund University College-n?
- Itt egy tárgy jóval nagyobb kreditértékű, mint otthon. Három tárgyam volt a félév alatt: üzleti kommunikáció, marketing kutatás és a norvég. Ezek összesen 27,5 kreditet érnek, de sokkal összetettebbek is. Marketingen például tanultunk matekot és statisztikát is. Az iskolába minden nap egy órát gyalogoltam oda-vissza, mivel a buszbérlet igen drága. Ráadásul az eredményeket is igen komolyan veszik. És bár a sztereotípia úgy szól, hogy az ERASMUSOS diákokkal kivételeznek, nekik könnyebb a vizsga, stb... Valójában szó sincs erről. Ugyanolyan elbánásban részesülünk, mint bármelyik másik helyi diák.
 
- Milyen különbségeket véltél felfedezni a magyar és a norvég oktatási rendszer között? Például hogyan osztályoznak, mennyire közvetlenek a tanárok, milyenek az előadások, vizsgák és van-e ott ETR/Neptun-hoz hasonló agyfrász?
- A legfurcsábbak a hosszú vizsgák voltak. Üzleti kommunikációból például ötórás angol nyelvű számonkérés volt. A másik érdekesség, hogy itt nem az a lényeg, hogy a tankönyv 213. oldalának a lapszélén lévő bekezdésére emlékezel-e, hanem, hogy mennyire tudod globálisan felfogni és használni a tanultakat. A tanárok is már-már barátokként viselkednek. Ha valamit nem értek, akkor századjára is ugyanolyan kedvesen magyarázzák el, mint először. Itt azt érzed, hogy az iskola van a diákért és nem fordítva. Neptun nincs, van viszont egy Fronter nevezetű „csoda”, amit az üzenetek küldésére használnak, és egy Aréna nevű rendszer, ahol viszont a jegyeket lehet látni.

- ... és akkor városnézésről, bulikról is kíváncsian hallanánk! Milyen lehetőségeid adódtak a kikapcsolódásra?
- Norvégiában a legfőbb kikapcsolódás a természetjárás. Rengeteg gyönyörű helyre lehet kirándulni. A szórakozás tekintetében pedig a norvégok inkább a házibulikban erősek.

- Nem lehet elkerülni az anyagiakról szóló kérdést sem. Kellett-e gyűjtögetned az útra saját forrást, avagy elegendő-e csak az ösztöndíjra alapozni a kinti megélhetést? Milyenek az árak odakint a hazai viszonyokhoz képest?
- Ha jól tudom, Norvégia a világ második legdrágább országa. A magyar árak mögé egy hármas vagy négyes szorzót nyugodtan lehet rakni. Az alkohol és a dohányáru még sokkal drágább. Az ösztöndíjból ugyan egész szépen ki lehet jönni, azért némi önrészre is szükség lehet.

-  Tőkehal, krumpli, marhahús, csirke, virsli, gulyáskrém, Piros arany, meg "kukachoz hasonló valami"... Mindről olvashattunk a blogodon: volt, amit te főztél, de volt, amit neked tálaltak. Adódik a kérdés, mennyire volt nyerő a magyar étek odakint és mennyire volt ízletes számodra a kinti ízvilág?
- A külföldiek imádják a magyar ételeket. Főztünk nekik gulyáslevest, csináltunk hortobágyi húsos palacsintát, és palacsintát is sütöttünk. Sosem volt gond azzal, hogy nem tudjuk hova rakni a maradékot, mindig minden elfogyott. A kinti ízvilág már egészen más tészta. :) Az a kukachoz hasonló valami, mint utólag kiderült, valami rák volt. Be kell vallanom, nem igazán szeretem azokat az ételeket, amik valamilyen tengeri állatból készültek, bár amikor Bergenben voltunk kirándulni, ettünk bálnát is…, igen finom a húsa.

- Ki tudnád ejteni norvégul az Y-t? :) Na jó, nem szívatni szeretnénk: sikerült elsajátítani valamit a nyelvből? Mennyire nehéz a magyarhoz képest? Tudnál-e valamit üzenni a blog olvasóinak Norvégul?
- Az Y-t fizikai képtelenség kiejteni norvégul. Szívatás ide vagy oda :). Másrészről a mi magyarunkhoz képest szinte minden nyelv könnyű. Ezt talán aki otthon van, nem is érzékeli, de mikor egy szót tanítasz külföldieknek, ami esetleg ékezetes, már ott problémák jelentkezhetnek. Ja, és: Alle må besøke Norge og hilsen fra Norge!

- A húsvétot ünneplik odakint? Te locsolkodtál? Vettél-e részt más, norvég nemzeti ünnepen?
- Itt a húsvétot úgy ünneplik, hogy a családok felmennek a hegyekbe, és ott töltik az idejüket. Ålesund is gyakorlatilag szellemváros lett húsvétkor, senkit nem láttunk az utcákon két napig.
Azért a locsolkodást nem lehetett kihagyni, így a magyar leányzót örömmel öntöztük meg fjord vízzel :).

- A spanyolokkal látszólag jól összehaverkodtatok. Igazi nemzetközi kapcsolatok alakulhattak ki a kint tartózkodásod alatt. Kérlek, mesélj néhány szót a nemzetközi barátságokról, fiatalokról! Mi volt a közös nyelv? Voltak-e kifejezetten nemzetközi, közös programok?
- A közös nyelv az angol. Általában. A norvégot egész jól meg lehet érteni, ha beszélsz angolul és németül. Ez norvég órákon volt vicces, ahol angolul tanítottak minket norvégra, aztán néha hoztak német példákat, és ha valami nagyon nem ment, akkor lefordítottuk egymásnak magyarra. Ilyen környezetben nem volt nehéz, hogy jó csapat verődjön össze. Szerintem örök barátságok is kötődtek.

- Rengeteg fotót készítettél. Látszik rajtuk egyrészt, hogy jó képek, másrészt, hogy szívesen kattintgattál. Mióta fotózol? Mennyi képet nézhetnek majd vissza az unokák?
- Középiskolában kezdett el érdekelni a fényképezés és a „kreatívkodás”. Ott tanultam meg az alapokat. Rengeteg kép készült, közel öt-hatezer.

- Végezetül arra kérlek, mondj néhány jótanácsot azoknak, akik külföldre készülnek tanulni, világot látni!
- A legelső, hogy ne féljetek! Indulás előtt én mindentől tartottam. Féltem az ismeretlentől, attól, hogy más nyelven kell beszélnem, és hogy nem fognak megérteni; féltem az újtól. De egy-két nap után mindez elillant, és azóta minden percét élvezem ennek a kalandnak és tanulásnak a kérges kezű halászok földjén :).

- Köszönjük az interjút!

Ha esetleg kérdésetek volna az ERASMUS programmal, vagy Norvégiával kapcsolatban, Tibi reményeink szerint szívesen válaszol ezekre a kommentekre! Csak tessék, csak tessék!